Juhász Éva a látvány kézenfekvő asszociációs olvasatai mögött keresendő, komplex rétegzettség felé igyekszik irányítani a figyelmet. Minden víziója, amelyeket költői képekként kezelendő sűrű tartalmiság jellemez, a tervezés során következetes szín-, anyag-, forma-, technika- és kompozícióválasztás szoros, ok-okozati összefüggésében valósul meg, hangsúlyos szimbolizációs szándékkal. Ezek a vizuálisan megszülető fogalom-sűrítmények kiterjedt értelmezési mezővel bírnak, és megjelenésük teljessége, címeik együttesével, mind a saját, személyes életélmények, vagy benyomások, mind a kollektív fogalmi vonzataink mentén képesek rendkívül differens hatást gyakorolni a mű befogadójának képzetvilágára.

Az ízeltlábúak látványvilága és szimbolikája az egyetemi évek befejezése óta dominálnak a művész különböző műfajokban megvalósuló munkáiban.

Az Iron Lady bájosan bizarr, paradox kontrasztfogalmak különös entitása. A számos képzetfonál egyikét követve a mű, magánmitológiája szerint, egzisztenciális válságok küzdelmeinek ambivalens allegóriája. Formai szempontból a „pókság” szimbolikája – a mű címével és színével együtt – az alkotó egyéni önmegvalósításaként, de az animista szemléletű, anyagi/tárgyi megvalósulás omnipotens és misztikus, abszolút lényeként is egyaránt értelmezhető. Ugyanakkor a kereteit/korlátait átlépni képes, autonóm, szabad lény képzete mellett a keretében huzalokkal függeszkedő, némely szálat lógató, mozdulatában kimerevedett forma összképében megbújhat számunkra a determinált, mechanikus marionett képe, vagy akár a robotszerűség is; mindezeken keresztül az "egyed", azaz átvitt értelemben az egyén létdilemmája. A kettősségekre összpontosító figyelem is hangsúlyos vezérszálunk lehet a mű szimbólumhálózatában való kóborlás során, figyelve ezt a kecses könnyedséggel lebegő, súlyos vashímestojást. A szín és a forma ugyancsak felidézheti a sebezhetőség és az erő fogalmainak ütközését. Mindemellett a mű egy összetett kulturális mimikrinek is tekinthető, amelyben egy komplex létélmény kérdésfelvetéseinek absztrakt sűrítménye – többek közt szobornak, installációnak, ízeltlábúnak, vagy éppen gépnek – álcázza magát. Statikus, konstans pillanatképként teljes ellentmondásával szabad és végtelen szellemi mozgásteret hagy a befogadónak, a részletek gondolatszálain vezetve a tekintetet.

[Iron Lady, 2024, porfestett acél, horganyzott acélsodrony, sárgaréz, vörösréz]

///

Éva Juhász tries to direct attention towards the complex layering behind the obvious associative readings of the visual. All of her visions, which are characterized by a dense content that should be treated as poetic images, are realized in a close, cause-and-effect relationship of consistent color, material, form, technique and compositional choices during the design, with an emphasis on symbolization. These visually born conceptual condenses have an extensive field of interpretation, and the completeness of their appearance, together with their titles, can have an extremely different impact on the imagination of the recipient of the work, both along our own personal life experiences or impressions, and along our collective conceptual implications.

The visual world and symbolism of arthropods have dominated the artist's works in various genres since the end of his university years.

The Iron Lady is a charmingly bizarre, strange entity of paradoxical contrasting concepts. Following one of the many conceptual threads, the work is, according to its private mythology, an ambivalent allegory of the struggles of existential crises. From a formal point of view, the symbolism of “spiderhood” – together with the title and color of the work – can be interpreted as the individual self-realization of the creator, but also as the omnipotent and mystical, absolute being of animistic, material/objective realization. At the same time, in addition to the image of an autonomous, free being capable of transcending its frames/limits, the overall picture of the form suspended by wires, dangling some threads, frozen in its movement, may hide for us the image of a determined, mechanical marionette, or even roboticity; through all of this, the “individual”, that is, in a figurative sense, the existential dilemma of the individual. The attention focused on dualities can also be an emphasized guiding thread during our wandering through the symbolic network of the work, observing this heavy iron egg floating with graceful ease. Color and form can also evoke the clash of concepts of vulnerability and strength. In addition, the work can also be considered a complex cultural mimicry, in which the abstract condensation of the questions raised by a complex experience of existence disguises itself – among others, as a sculpture, an installation, an arthropod, or even a machine. As a static, constant snapshot, it leaves the viewer with free and infinite intellectual space for movement, guiding the gaze along the threads of thought of the details.

[Iron Lady, 2024, powder-coated steel, galvanized steel wire, brass, copper]

Szervezés: Parallel Művészeti Alapítvány
Kurátor: Pintér Gábor
Támogató: Józsefvárosi Önkormányzat
www.parallelalapitvany.hu

Organised by Parallel Art Foundation
Curator: Gábor Pintér
Supported by Józsefváros Municipality
http://www.parallelfoundation.com